2014. június 22., vasárnap

20131008

Hadd marcangolja húsomat,
Tépázzon minden pillanat.
Hadd érezzem, hogy élek,
Nélküled nem élet az élet.
A levegő annyira fullasztó,
Minden pillanat oly' múlandó

Látom a kék tengert, s a benne rejlő végtelent,
Hallom a morajt, az elfojtott halk sóhajt
Érzem azt, ami szavakkal el nem mondható

Ami fél volt, most egész
Ami oly' kopár, valahol mégis szép
Hiába mossa az eső, meg nem kopik,
Hiába tépázza a szél, szét nem foszlik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése