Démonként
jársz, s kelsz,
És a
kérdésekre mordan felelsz.
Arra
gondolsz: mily délceg, mily szeretnivaló vagy
Pedig a
legtöbb emberben még nyomot sem hagysz
Ám nálam
minden más
Számomra több
vagy, mint egy műalkotás
Minden
porcikád, mozdulatod
Bennem hagy
számos mély nyomot.
A birtokodban
lévő kékség megigéz,
A körülötted
lévő feketeség úgy tart fogva, mint bilincsként szorító kéz
S ha eljön a
búcsú ideje
Nem hiszem
hogy lábaimnak lesz elég ereje,
Hogy utánad
menjen,
És ne
remegjen
Vagy
ajkaimnak, hogy egy kedves végszót rebegjen...
Így válunk
majd el egymástól.
Búcsút intek
a mától,
De nélküled,
az égről mindig csak zápor hull
És nem lesz
egy meleg, puha kéz
Szempár, mely
rám néz
Nem leszel
te...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése