Még ez is megtörténhet...

Folyton a padlón kötök ki

Vajon miért van ez?

Persze, Isten tudja csak,

Miért harcolunk ma,

S merre szállunk majd,

Lesz-e még remény holnap…

Mindig többet mondtam, mint kellet volna,

És amikor rájöttem, hogy átvertek, későn záródtam vissza.

Úgy ittam a szavaid, mint a legédesebb bort,

De attól félek, mind csak hazugság volt!

Ne kényszeríts, hogy elfeledjelek!

Ne kényszeríts, hogy a múlton merengjek,

Hogy mindenért magamat hibáztassam,

Hisz te is ott voltál!

PS.: Hiányzol, de az idő miatt, hamarosan búcsút kell, mondjak!