Fáj minden egyes szó, mit kiejtesz szádon,
Égeti fülemet, egyszerűen lángol.
Tűzforró könnyeim jelentéktelenül porba hullnak.
Hát hány éjszakát kell, hogy végigsírjak?
Mennyi idő kell még, hogy többé miattad ne zuhanyjak?
Hány csillag hulljon az égről,
Hogy tudd szeretlek, míg ez a szeretet meg nem öl?
Mikor éjszakánként a Holdat látom,
Szomorú arca, a képembe bámul.
Vajon igazi szándékodat valaha látom?
Képzeletbeli léted minden egyes pillanata, csak egy árulás.
Egy pusztító lélegzet,
Aztán léted beleivódik létembe,
Majd nem tudok nélküled élni,
Téged elfelejteni.
Nem érzed fájdalmamat
Rám döntesz ezernyi falat
Egy szót sem szólsz hozzám,
És nem is fogsz tán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése