FIGYELEM!
Ez a történet tartalmaz: véres jeleneteket, kínzásokat, valamit a szereplők halálát. Gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott!
A haverjaimmal elmentünk a közeli erdőbe. A
cél, hogy kiderítsük, ki a legbátrabb. A fiúk persze mind azt mondták, jobb ha
visszafordulok, de én nem hallgattam rájuk.
Éjfél van - jellemző. - Egy fenyőerdő volt
az erőfitogtatás helyszíne. A rengeteg előtt azonban megtorpantam. Egy rossz
érzés kerített a hatalmába.
- Na mi van csajszi, beszartál? - oltott be
a haverom, Nick.
- Nem! - mondtam határozottan.
A parázásom oka nem más, mint a
rémtörténetek, amik az erdőről szólnak. A véres múlttal rendelkező fenyvesben,
rengeteg gyilkosság történ. Kb. 20 évvel ez előtt, sok ember lett a
sorozatgyilkosságok áldozata.
Valami, vagy valaki van az erdőben.
Ahogy beljebb, és beljebb mentem, már csak
a távolból hallottam, a barátaim hangját.
Remek - gondoltam. - Szétváltunk, ahogy a
horror filmekben szokás.
Pár perccel később, valami meleg és ragadós
a vállamra folyt.
- Mást szivassatok, ne engem! - kiabáltam a
sötétségbe.
Letöröltem magamról azt a valamit. Hiába
meresztettem a szemem, nem láttam semmit és senkit. Aztán úgy döntöttem,
megvizsgálom a trutyit. Megszagoltam, megízleltem… EZ VÉR!!!
Elővettem a telefonom, hogy világítsak.
Körülpásztáztam a környéket, majd megkerestem a vér forrását. A szemem
megakadt, egy fáról lelógó testen.
- Ha, ha de, jó műhulla! - kiabáltam az
erdőben.
Nem kellet sok idő, mire rájöttem, hogy ami
itt van, az igazi. Nem bírtam tovább… vérfagyasztó sikoly hagyta el a torkomat.
Ekkor valaki megérintett és befogta a számat. Hátra néztem, és kit látok? Azt a
srácot, akit mindenkinél jobban szeretek, akibe már 3 éve belevagyok zúgva, de
ez most lényegtelen.
Csak annyit bírtam kinyögni - a látottak
után - tűnjünk el innen. Itt minden valódi.
- Na, persze - és vigyorogva megfogta az
emberi test lábát. Tapogatta, húzogatta, míg az már nem bírta tovább és az
ölébe hullott.
- Úristen! - ordította teli torokból. Most
már én is sikítottam (megint).
A következő pillanatban, halk lépteket
hallottam közeledni.
- Csssssss...! - csitítottam. Elbújtunk egy
fa mögé, és vártunk.
- Nahát drágaságom, nem bírtad tovább a
függést? Vagy talán valaki segített? - kérdezte magától egy 40-es férfi. A
hangja, akár egy vérszomjas gyilkosé.
- Hát ti mit csináltok itt? - szólt nekünk.
- Mi csak bátorságpróbára jöttünk -
hebegtem.
- Oh tényleg kislány? - a hangja cinikus
volt és fenyegető. - Akkor gondolom ők is hozzátok tartoznak - és kiborította
elénk a zsák tartalmát, amit eddig a vállán hordott.
A barátaink feje hullott a lábaink elé.
A düh elöntötte az agyamat, nem bírtam
gondolkozni.
- Maga szadista állat! - üvöltötte a
mellettem álló fiú. - Ezt nem kellett volna - gondoltam magamban.
Csörgő fém hangja törte meg a csendet. A
férfi, a láncot Adam nyakára tekerte, és hirtelen mozdulattal meghúzta azt. A
következő pillanatban, szerelmem feje a lábaimra hullott. Hogy a lidércnyomás
tetéződjön, a frissen levágott fej szemei még kettőt pislogtak.
Az undortól, és a sokktól a földre
zuhantam. Nem bírtam tovább. A világ leghangosabb sikolya hagyta el a torkomat.
Bár tudtam, hogy fölösleges, mert nem hallja meg senki.
Felém tartotta a gyilkos tárgyat, és ekkor
előtört belőlem az élni akarás.
- Kérem, kérem engedjen el, és megígérem,
hogy senki nem tudja majd meg, csak engedjen el! - könyörögtem.
- Őszintének tűnsz, és én hiszek neked.
Tudod mit - úgy beszélt hozzám, akár egy öt éveshez - segítek neked tikot
tartani.
Fémlánc lendült a nyakam köré. Éreztem,
ahogy a hideg fém bilincsbe zár. Megszorul a nyakamon, és a levegőm egyre fogy.
E másodperc töredéke alatt az életem lepergett lelki szemeim előtt. Sötétség.
***
MÁSNAP:
,,A közeli
erdőben, 5 iskolás holttestét találták meg. Az el követő, a körözött sorozat
gyilkos Benjamin Holt, aki a 20 éve elkövetett sorozatgyilkosságok
feltételezett elkövetője. A Benjamin Holt szabad…"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése