Őrület

üvegszilánk
add nekem, hogy megegyem
ne rágjam? jó, akkor csak lenyelem
hadd metsze végig torkomat, hogy a saját véremben fuldokoljak

vedd ezt a kést
vésd a hátamba: szeretlek
fogd ezt a kést, és fektesd mellém
add nekem hideg pengéd
hadd öleljem át szorosan
olyan meleg van, hadd érezzem a hideget
olyan fáradt vagyok, hadd aludhassak már

adj egy kis békét
hadd halljam azt a dobogást, a szívedét
vagy add a végét, az életét

Nyugalom

Lélegzeted hullámai lágyan símogatják bőröm
Tested melege megnyugtat, itt a karjaim közt
Nincs olyan földi élvezet, ami hasonlítható ehhez
Mert ez földöntúli, együtt lenni veled

Érzed, ahogy tombol a vihar itt körülöttünk?
Villámok cikáznak az égen és mennydörög
Vad eső verdesi az emberi kéz alkotásait
Elpusztít mindent, megtisztítja az emberi lét romlásait

A vihar kellős közepén
Ott állunk, Te meg én
Ujjaink összefonódnak,
Ajkaink egymáshoz tapadnak
Érzem forró, gyors lélegzésed
Heves, vad szívverésed
Érzem forró tested
Ahogy létünk megnyújtja az estet
Tudom, karjaid közt biztonságban vagyok
Hisz' tested s lelked nekem adod
Tudom, a karjaim közt biztonságban vagy
Hisz'  testem, s lelkem neked menedéket ad

Egyedi és utánozhatatlan vagy,
Léted a szívemben örökre nyomot hagy
Ott leszek neked minden nap,
Mikor mikor pirkad, s mikor a látóhatár alá hanyatlik a nap
Ott leszek mikor bőrünk már ráncos és vén
Mikor táncra hív bennünket a fény
Ott leszek, és fogom a kezed, nem engedem
Ott leszek mindig veled, egyetlenem!
Veled leszek akkor is, ha testben nem is
Veled leszek örökre, még ha jön is az apokalipszis
Veled leszek minden életben,
A csillag-tengerben, s a végtelenben
Megtalállak bárhol is légy, mert szívemet vonza a tiéd
Csak annyit kérek cserébe, hogy te is tedd meg ezt értem, egyetlen szerelmem!

Nem tudom

Hol vagy? Mondd hol?
Miért tűntél el, bensőm tombol
Segítened kell, nélküled nem megy
Mi a baj, miért nem megy?

Hát hová tűntél oh, mondd?
Marja belsőm a gonosz
Hol vagy, oh mondd?
Felemészt legbelül...

Engedd. hogy jobb legyek,
olyan kit Ő megérdemel!
Miért lázadsz, oh mondd?
Miért fáj így, oh mondd?

összeszorul szívem, marja a méreg
tán nem is az, csak a vérem
itt folyik az ereimben, és megmérgez engem
adj egy kis időt és megtisztítom magam

én próbálok megtenni mindent,
csak néha a szívembe mar a jég hegy
úgy szúr, úy összehúz, teljesen kifordul magából
néha sért néha bánt, nem ugyanaz már... de megértem, hisz kegyetlen voltam,
tudom, elfelejteni majd sosem fogja, csak bánt a nemtörődömsége.... de lehet megérdemlem

nem tudom, miért junak eszembe mindig a rosszak, miért rontok el mindent... bár jobb lehetnék, egyszer, csak szeressen, mert szükségem van rá... Ő rá, az én kedves Lovagomra!

20131008

Hadd marcangolja húsomat,
Tépázzon minden pillanat.
Hadd érezzem, hogy élek,
Nélküled nem élet az élet.
A levegő annyira fullasztó,
Minden pillanat oly' múlandó

Látom a kék tengert, s a benne rejlő végtelent,
Hallom a morajt, az elfojtott halk sóhajt
Érzem azt, ami szavakkal el nem mondható

Ami fél volt, most egész
Ami oly' kopár, valahol mégis szép
Hiába mossa az eső, meg nem kopik,
Hiába tépázza a szél, szét nem foszlik