2011. március 12., szombat

A Huszonhármasok Prológus


    A nevem Emily Jason. 1967. május 23-án születtem. Persze ez már régen történt, hiszen a jövő héten töltöm be a 23. életévemet. Csak úgy, mint az egyik régi-régi rokonom, aki tragikus körülmények között tűnt el, a 23. születésnapján.
   

    23 nappal ez előtt:

    A barátnőm húgával voltam a játszótéren, amikor hirtelen hatalmas szél támadt a semmiből. Az eső zuhogni kezdett, égiháború dúlt. Mary még mindig a hintán ült.

    - Mary, gyere! Menjünk haza! - szóltam oda a kislánynak.
    Amikor felém fordult, a szeme sötétkéken világított. Leszállt a hintáról, és elindult felém. A hangja még félelmetesebbé tette a szél zúgását.
      Valami érthetetlen nyelven beszélt hozzám. Ám az utolsó mondat, kristály tisztán érthetővolt.
    - Már csak huszonhárom nap, és én kiszabadulok! Te pedig örök bolyongásra leszel ítélve! - mondta Mary, cseppet sem gyermeki hangon. Bájos, lágy hangja, egyszeriben fenyegetővé változott.

     A következő pillanatban, a szeme ismét világosbarna lett. Úgy tűnik újra önmaga.

     - Mi a baj, Emily? - kérdezte bájos hangján.
     - Semmi - mondtam.
     - De ijedtnek látszol! - erősködött. Ezt hogyan magyarázzam meg? - Csak azért vagyok ijedt, mert az előbb valaki más dumált nekem, a te testedből - játszottam le magamban. Na, ezt már nem!
     - Igazad van ijedt vagyok - a hazugság készen állt a bevetésre. - Tudod miért? - megrázta fejét. - Mert a nővéred kinyír, ha nem érünk haza időben.  
     - Jaj! - kiáltott fel. - Siessünk! Jess mindjárt otthon lesz! - Nyolc éves létére, nagyon gyorsan futott. - Gyere! - kiabált vissza.

     Még időben hazaértünk, és nem volt vérengzés. Természetesen, nem szóltam Jessnek a játszótéren történtekről. Mégis mit szólt volna? Valószínűleg azt, hogy totál hülye vagyok. De egyvalami biztos. Mégpedig az, hogy valami nagy gáz van a huszonhármas szám körül.
    
    Emlékszem, mielőtt a nagymamám meghalt, azt mondta, hogy: ,, Ha huszonhárom éves leszel, akkor eljön érted az első huszonhármas, és megöl, hogy szabad lehessen.", ez után kapott szívrohamot. Persze anyám azt mondta, hogy ne hallgassak rá, mert csak hülyeségeket beszélt. De akkor ez mi?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése