Folyton a padlón
kötök ki
Vajon miért van ez?
Persze, Isten tudja
csak,
Miért harcolunk ma,
S merre szállunk
majd,
Lesz-e még remény
holnap…
Mindig többet
mondtam, mint kellet volna,
És amikor rájöttem,
hogy átvertek, későn záródtam vissza.
Úgy ittam a szavaid,
mint a legédesebb bort,
De attól félek, mind
csak hazugság volt!
Ne kényszeríts, hogy
elfeledjelek!
Ne kényszeríts, hogy
a múlton merengjek,
Hogy mindenért
magamat hibáztassam,
Hisz te is ott
voltál!
PS.: Hiányzol, de az
idő miatt, hamarosan búcsút kell, mondjak!
